MedveLaszlo

Már úton kellene lennünk Erdélybe, ehelyett még Budapesten veszteglünk és épp azt tesztelem, hogy müködik a postolás mobilról küldött e.maillel.

Amikor nem tudtam kimondani, hogy Judit

Egyszer kaptam egy pofont egy Judit nevű vénlánytól, mert hét éves koromban még nem tudtam, hogy hogyan kell kivenni a Trabantból a kulcsot.

A vénlány, nagymamám élettársának a lánya volt, s egy bézs színű kombi 601-el járt. Egyik délután, amikor a helyi nyaralójához igyekezett megkérdezte, hogy elmegyek-e vele. Nagymamám elengedett. Az első ülésen ülhettem, s még azt is megengedte Judit néni, hogy kivegyem a kulcsot a Trabiból. Igen ám, de nem tudtam, hogy merre kell elfordítani, hogy kijőjjön a helyéről. Én bal oldal helyett jobbra fordítottam, s a sebességben lévő kocsi ugrott egyet. Judit néni talán jobban megijedhetett mint én, mert lekevert egy akkora pofont, ami átrendezhette a szürkeállományom.

Azután a pofon után - hiszitek vagy sem - nem tudtam kiejteni a számon azt hogy Judit. A nyelvem összegabajodott, dadogni kezdtem, és csak úgy sikerült kiejteni, ha nagyon lassan és halkan mondtam. Aztán a vén csoroszlya agyvérzésben meghalt, s jó sokáig nem kellett használnom ezt a szót.

Mára ez teljesen elmúlt, így szerencsére minden Juditnak sok boldog névnapot kívánhatok!

Rezervátom

Berendeztem én már a világom,
És kirándulok benne, mint egy bölény,
Akinek azér’ van a rezervátom,
Mert úgy szeret lakni, ahogy én.

Elsétálok én a kerítésig,
Nincs azon túl kedves a szememnek,
Ha meg lenne, hát biztos hogy nem olyan,
Amit egy ilyen kis világba beengednek.